(Macropodinae, állat), az Erszényesek (l. o. ) rendjébe tartozó Ugró erszényesek (Macropodidae) családjának egyik alcsaládja. Az idetartozó állatok sajátszerű alkotásuak. Fejük és mellük kicsiny, elülső végtagjaik rövidek és gyenge alkotásuak, ágyéktájékuk nagyon erősen fejlett, hátulsó végtagjaik feltünően hoszszuak és izomzatuk hatalmas, farkuk szintén aránylag vastagabb és hosszabb, mint minden más emlősé és fölötte izmos. Elülső végtagjaik a rendkívül fejlett hátulsókhoz képest csökevényeseknek mondhatók. Az elülső végtag ötujjú, s hátulsón az ujjak száma csak négy, mert a hüvelykujj hiányzik; a hátulsó végtagon a negyedik ujj feltünően hatalmas pataalakú körömmel van ellátva. Hazájuk Ausztrália és a szomszédos szigetek. A legtöbb faj nappali életet él, a kisebbek éjjeli állatok. Füves alföldeken nagyobb csapatokba verődnek össze. Hallásuk éles, látásuk és szaglásuk gyengén fejlett. Füvekkel lomblevelekkel, gyökerekkel, fák kérgével és gyümölcsökkel táplálkoznak. Termékenységük kicsi. A nagy fajok ritkán ellenek egynél több kölyköt. Vemhességük nagyon rövid ideig tart, pl. az óriáskengurué csak 39 napig. Születésük után anyjuk erszényébe kerülnek és a csecsbimbóból szájukba fecskendezett tejjel táplálkoznak. Az óriás kenguru megszületése után 8 hónapot tölt el az anyja erszényében s csak ezen idő elmultával tud a maga erejéből mozogni. A kengurukat jóizű húsuk és értékes bőrük miatt nagyban vadásszák. Fogságban hosszú ideig eltarthatók s állatkertekben szaporodnak is. Az óriás kenguru (Macropus [Halmaturus] giganteus Zimm. képét l. az Ausztráliai régió cikk szines képmellékletén) farkával együtt 3 m. hosszú, farka 90 cm. hosszú, a súlya 150 kg. -ot is elér. Szőre dús, tömött, puha, barnásszürke alapszinű. Elülső lábai, lábaszára és lábatöve fehér, ujjai feketék, farka barnás, végén fekete. A kisebb termetü kenguruk közül a vallaby v. pádémelon (Macropus Eugenii Desm. ) hossza csak 1 m., farka 45 cm. Alapszine barnásszürke, mely a nyakon rozsdavörösbe megy át; hasa fehér vagy sárgásfehér; lábai barnák; farka felül szürke, alul barnásfehér. A hegyi kenguruk (Petrogale) közül ismertebb a sziklai kenguru (Petrogale penicillata Gray) és a sárgalábú kenguru (Petrogale xanthopus Gray); az előbbi Dél-, az utóbbi Kelet-Ausztráliában él s mindkettő éjjeli állat. A kengurunyulak (Lagorchestes) szinre és termetre a nyulakhoz hasonlítanak. A közönséges kengurunyúl (L. leporoides Gould. ) hossza 60 cm., miből 35 cm. a farkára esik. Tökéletes kúszótehetségükkel kiválnak a fakúszó kenguruk (Dendrologus). L. Fakúszó kenguru. -A pleisztocénban is fordulnak elő részben óriási méretű kenguruk (Sthenurus, Palorchetes stb. ). A marsupiáliák úgy Amerikában, mint Európában voltaképen mint első emlősök már a másodkor végén léptek fel.